Elvárásokról

Gyerekkoromban a nagyszüleim mindig elvittek lovardába, volt, amikor lovagoltunk is, de volt, hogy csak ebédeltünk, én pedig a lovakat kockacukorral etethettem. Amikor nagyobb lettem, egyedül is elmehettem lovakat etetni. Én is szerettem kockacukrot rágcsálni. Ezt a szüleim nem szerették, azt mondták mindig, hogy inkább egyek valami gyümölcsöt. Egyik nap a lovacskáknak nem kockacukrot vittem, hanem narancsot. Előtte szépen felvágtam nekik. (persze erről senki sem tudott) Kicsit megnyaldosta az egyik lovacska, de nem ette meg. Én azért megpróbáltam betukmálni a szájába, mire rám fújtatott egy nagyot, ettől nagyon megijedtem. A többi lóhoz már oda sem mertem menni, inkább csalódottan hazamentem. Egy hét múlva megkérdezték otthon, hogy “Hogy-hogy nem voltál a héten a lovardában?”, mire én mondtam, hogy a lovak már nem akarják, hogy menjek.

Elvártam tőlük, hogy megegyék a narancsot, majd visszautasításnak vettem, hogy nem ízlett nekik. 

Az elvárások félreértéshez is vezethetnek. Lehet, hogy a másik ember nem téged utasít vissza, hanem a felé felállított elvárásodat. Senki sem szeret elvárásoknak megfelelni, mindenki szabadságra és feltétlen szeretetre vágyik. Adjuk meg ezt másoknak is és saját magunknak is.

A saját boldogságunk érdekében engedjük el az összes elvárásunkat mások felé, és próbáljuk meg úgy elfogadni és szeretni a körülöttünk lévő embereket, ahogy vannak. Ez persze nekik is jó lesz, viszont ettől mi fogjuk magunkat sokkal szabadabnak érezni. Hatalmas energiába telik, amikor folyton mást kapunk, mint amit vártunk. Ez csökkenti az energiaszintünket.

Az elvárások mindig csalódáshoz vezetnek. Minél több az elvárás, annál több a csalódás. Ha hagyjuk, hogy a másik önmaga legyen, és megadjuk neki a teret, amiben növekedhet, akkor ezt ő meg fogja hálálni. Lehet, hogy nem tudatosan fog a másik jobban viselkedni, de a kapcsolatotok fejlődni fog.

Azt az időt és energiát, amit elvárásokra pazarolnál, fordítsd inkább magadra, a saját fejlődésedre. Senkitől nem várhatunk el semmit, csakis saját magunktól. De a saját magunkkal szembeni elvárásokkal is óvatosan kell bánni. Legyünk nagyvonalúak másokkal szemben is és magunkkal is. Ne legyünk túl szigorúak.  

Észrevetted már, hogy szívesebben teljesítesz valamit, ha senki nem várja el tőled?

Sokan elkövetjük azt a hibát, hogy azt várjuk el a társunktól, hogy gondolatolvasó legyen és jöjjön rá minden kis rejtett kívánságunkra. Nos, ez egy másik bolygón talán majd egyszer így, lesz, de amíg a Földön élünk, addig ezt ne várd senkitől. Inkább mondd el neki, hogy mire van szükséged. Minden téren mondd el. Nemcsak arra, gondolok, hogy minek örülnél a szülinapodra, hanem hogy mit szeretnél, hogyan fejezze ki a szeretetét, mi esik neked nagyon jól, mit szeretsz az ágyban, tehát adj neki használati utasítást magadhoz! (Ehhez kell némi önismeret is, mert sokan saját magunk sem tudjuk mindezeket… akkor hogy várjuk el tőle, hogy ő tudja, mitől leszünk boldogok?!?!?!!) Ezzel kialakítunk egy win-win helyzetet, mert te is megkapod azt, amire vágysz, és neki is sikerélménye van, hogy boldoggá tehet.

Sokan elkövetjük azt a hibát is, hogy a felszínesebb kapcsolatainkban elfogadóbbak vagyunk, azonban minél közelebb kerülünk a másik emberhez (legyen ez párkapcsolat, barátság vagy munkahelyi kapcsolat), növeljük az elvárásainkat a másik iránt.

Ne keverjük össze az elvárásokat az igényekkel. Nem ugyanaz. Igényeink igenis lehetnek. Ahhoz, hogy hogyan fejjezd ki a másik felé az igényeidet, olvasd el a 3 titok, hogy mit kezdjünk a bennünk lévő érzésekkel c. cikkemet.

Ha túl sok elvárásodnak nem tud megfelelni a párod, akkor érdemes azon elkondolkodni, hogy megfelelően választottad-e őt ki párodnak. Ha önazonosan választunk párt, akkor elkerülhetjük a felesleges köröket. Olvasd el a cikkemet arról, Hogyan válassz önazonosan párt?

Majd olvasd el a könyvemet is, mely segítségével eljuttatlak a Belső Béke Birodalmába, ahol bizony nem léteznek elvárások, helyette egy nagy adag elégedettség érzés van és hatalmas csodák. Kattints ide a könyv ingyenes letöltéséhez!